- Ugye?! - kiállt fel Mr. Értelem. Én megmondtam egyszer, megmondtam százszor is kis hülye. Mégis mire számítottál, hmm? Hogy majd jól boldog leszel az első nőnemű lénnyel, akivel összetalálkozol AZUTÁN ! AZ után ! És gúnyosan nevetett. Utálom ilyenkor.
De hadd nevessen. Szegény Mr. Szív pedig csak áll leszegett fejjel, mint egy kisfiú aki összetörte a nagymami kedvenc porcelánvázáját, és rajtakapták. Meg sem szólal, mert tudja. Tudja, hogy igaza van annak a fölényes, arrogáns bunkónak. Igen IGAZA van. Mégis mire számított? S csak visszhangzanak a szavak. Faltól falig pattognak a kemény hangok, s valami babiloni zűrzavar kezd kialakulni a fejében.
Mert Mr. Szív úgy érezte itt az ő ideje. Összekapta magát, felvette a báli ruháját, mosolyt csalt komor arcára - jól állt neki -, és elment hetedhét országot járni, hogy megtalálja méltó párját. Nem érdekelte Mr. Értelem szűnni nem akaró, idegesítő motyogása, hogy " dehátúgysemfogsikerülni, blablabla". Ő eldöntötte egyedül, hogy de igen. Sőt át akarta venni az irányítást - kis balga lélek -.
És ott volt, és örült, és akart. Komolyan akart. De már akkor érezte, hogy talán mégsem. Ez itt kérem nem az a szív, aki neki kell. Ő még nem akar mindjárt in medias res belevágni. Chotto matte kudasai, ahogy a japán mondaná.
Szóval vétkeztem, de nem bánom. Mr. Értelem megint a segítségemre volt, felkérte régi barátját Őszinteség Urat és helyére tette a dolgokat. Persze nem mindenkinek volt ez így jó, de hosszútávon mégis jobb lesz.
