Hajónapló 2008.02.23. Első bejegyzés.
Még el sem indultunk, máris megtörtént az első zendülés. Mr. Szív felül akart kerekedni Mr. Értelem felett. Levertem őket. Illetve Mr. Értelmet inkább. Mr. Szív közelebb áll hozzám, bár jelentős számú bonyodalom kialakulásának pont Ő az okozója. De valahogy mégis mindig Ő nyer. Hiszen kapcsolatunk sokkal régebbi, mint Mr. Értelemmel. Meg aztán bensőségesebb is. Igen, ez a jó szó ... bensőség.
Nos tehát, a kezdeti nehézségek ellenére elindulunk. Irány Észak, vagy inkább Dél... Hmm, talán majd út közben eldöntöm. Vagy majd Mr. Szív eldönti. Úgyis mindent Ő dönt el. Kiállhatatlan alak. Számtalanszor előfordult már, hogy eldöntöttem mit is teszek. De Ő, persze, hogy Ő belekotyog mindig. Mert neki bele KELL kotyogni. Sosem áll le. Persze, ha leállna, hiányozna, de most inkább idegesít.
Kíváncsi vagyok az út végén vajon melyikük lesz az, aki igazán irányítani fog? Sajnos nem vagyok jó kapitány. Vagy ez, vagy az, de valamelyik irányítani fog. S bár minden porcikám ellenzi, mégis tudom, hogy szükségem van rájuk. Ott kint, a nyílt vizen. Amit a biztonságot jelentő sziget lakói csak úgy hívnak, az Élet. Nélkülük elvesznék, magával ragadna a mélység. S odaveszne minden, amiről álmodom,amit tervezek, kutatok, szeretnék.
Nem ez az első utam, nem is az utolsó, csak megálltunk pihenni. Kegyetlen viharok tépték hajónk dagadó vásznát, s ki kellett kötni, hogy befoltozzuk a sebeket. De íme hát, kész a nagy mű, vágjunk bele, remélem lesz nagy kaland, móka, kacagás. És amíg újak nem is, de régi történetek akadnak az öreg kapitány tarsolyában.
De ezt majd később, most indulunk. Mr Szíííívvvvv, orrvitorlát felhúzniiiii!
