Tükörkép

- Ugye?! - kiállt fel Mr. Értelem. Én megmondtam egyszer, megmondtam százszor is kis hülye. Mégis mire számítottál, hmm? Hogy majd jól boldog leszel az első nőnemű lénnyel, akivel összetalálkozol AZUTÁN ! AZ után !  És gúnyosan nevetett. Utálom ilyenkor.

De hadd nevessen. Szegény Mr. Szív pedig csak áll leszegett fejjel, mint egy kisfiú aki összetörte a nagymami kedvenc porcelánvázáját, és rajtakapták. Meg sem szólal, mert tudja. Tudja, hogy igaza van annak a fölényes, arrogáns bunkónak. Igen IGAZA van. Mégis mire számított? S csak visszhangzanak a szavak. Faltól falig pattognak a kemény hangok, s valami babiloni zűrzavar kezd kialakulni a fejében.

Mert Mr. Szív úgy érezte itt az ő ideje. Összekapta magát, felvette a báli ruháját, mosolyt csalt komor arcára - jól állt neki -, és elment hetedhét országot járni, hogy megtalálja méltó párját. Nem érdekelte Mr. Értelem szűnni nem akaró, idegesítő motyogása, hogy " dehátúgysemfogsikerülni, blablabla". Ő eldöntötte egyedül, hogy de igen. Sőt át akarta venni az irányítást - kis balga lélek -.

És ott volt, és örült, és akart. Komolyan akart. De már akkor érezte, hogy talán mégsem. Ez itt kérem nem az a szív, aki neki kell. Ő még nem akar mindjárt in medias res belevágni. Chotto matte kudasai, ahogy a japán mondaná.

Szóval vétkeztem, de nem bánom. Mr. Értelem megint a segítségemre volt, felkérte régi barátját Őszinteség Urat  és helyére tette a dolgokat. Persze nem mindenkinek volt ez így jó, de hosszútávon mégis jobb lesz.

 Gondolom minden férfi ember életében ott volt/van A Nő. Igen így, nagybetűvel. Akibe egy perc alatt beleszeret az ember, és érzi, nem is érzi, tudja, hogy ő az igazi. Akivel majd könnyes szemmel lehet nézni az első gyermek ( s majd unoka ) tétova lépéseit. Akinek a kezébe adhatod a szíved, mert tudod, hogy ott biztonságban van ...

... ezt hittem én is. Oda tettem. Oda, abba a két gyönyörű tenyérbe. Azt hittem vigyáz rá, de Ő összetörte. Darabokra. Pedig Mr. Értelem szólt, figyelmeztetett, hogy ebből baj lesz. De kit érdekelt ez a felfuvalodott hólyag. Ez, aki mindig csak okoskodik, mint egy pesszimista öregember. A bölcs, a tudó, az Isten ! Ugyan már! Persze utólag igaza lett. De lehetett volna másképpen is. Lehetett volna másképpen is???  Kinek higyjen az ember, kire hallgasson. A szívére, vagy az eszére. Melyik sérül meg jobban? Ha összetörik a szív, azt az idő begyógyítja. Na de ha az értelem akad ki, akkor mi van? Ha sosem engedi a szívnek, hogy szeressen, pont azért mert meg akarja védeni.

Szeretni akarok, mint akkor. Amikor az volt az öröm a mindennapokban, hogy az ő nevét verték vissza a falak, az ő mosolya égett a retinámba, az ő illatát hozta a reggeli szél, és sosem ment le a nap. Sosem. Olyan volt, mintha mindez egy napig tartott volna. Pedig egy évnél is több volt.

Bölcsebb lettem megint. Oda kell figyelni a jelekre. Nem lehet a rózsaszín ködbe elbújni, és sodródni az árral. Pedig jól esik, de nem. Mr. Szív nem rossz, csak naív még. Sebezhető. Kell neki valaki, aki vigyáz rá, aki megóvja ebben a szörnyű világban. Hiszen egymásra vagyunk utalva. Ő meg én. Én meg Ő.  Szóval csak óvatosan ( itt a szerző mosolyog egy kicsit )!

Hajónapló 2008.02.23. Első bejegyzés.

Még el sem indultunk, máris megtörtént az első zendülés. Mr. Szív felül akart kerekedni Mr. Értelem felett. Levertem őket. Illetve Mr. Értelmet inkább. Mr. Szív közelebb áll hozzám, bár jelentős számú bonyodalom kialakulásának pont Ő az okozója. De valahogy mégis mindig Ő nyer. Hiszen kapcsolatunk sokkal régebbi, mint Mr. Értelemmel. Meg aztán bensőségesebb is. Igen, ez a jó szó ... bensőség.

Nos tehát, a kezdeti nehézségek ellenére elindulunk. Irány Észak, vagy inkább Dél... Hmm, talán majd út közben eldöntöm. Vagy majd Mr. Szív eldönti. Úgyis mindent Ő dönt el. Kiállhatatlan alak. Számtalanszor előfordult már, hogy eldöntöttem mit is teszek. De Ő, persze, hogy Ő belekotyog mindig. Mert neki bele KELL kotyogni. Sosem áll le. Persze, ha leállna, hiányozna, de most inkább idegesít.

Kíváncsi vagyok az út végén vajon melyikük lesz az, aki igazán irányítani fog? Sajnos nem vagyok jó kapitány. Vagy ez, vagy az, de valamelyik irányítani fog. S bár minden porcikám ellenzi, mégis tudom, hogy szükségem van rájuk. Ott kint, a nyílt vizen. Amit a biztonságot jelentő sziget lakói csak úgy hívnak, az Élet. Nélkülük elvesznék, magával ragadna a mélység. S odaveszne minden, amiről álmodom,amit tervezek, kutatok, szeretnék.

Nem ez az első utam, nem is az utolsó, csak megálltunk pihenni. Kegyetlen viharok tépték hajónk dagadó vásznát, s ki kellett kötni, hogy befoltozzuk a sebeket. De íme hát, kész a nagy mű, vágjunk bele, remélem lesz nagy kaland, móka, kacagás. És amíg újak nem is, de régi történetek akadnak az öreg kapitány tarsolyában.

De ezt majd később, most indulunk. Mr Szíííívvvvv, orrvitorlát felhúzniiiii!