Gondolom minden férfi ember életében ott volt/van A Nő. Igen így, nagybetűvel. Akibe egy perc alatt beleszeret az ember, és érzi, nem is érzi, tudja, hogy ő az igazi. Akivel majd könnyes szemmel lehet nézni az első gyermek ( s majd unoka ) tétova lépéseit. Akinek a kezébe adhatod a szíved, mert tudod, hogy ott biztonságban van ...
... ezt hittem én is. Oda tettem. Oda, abba a két gyönyörű tenyérbe. Azt hittem vigyáz rá, de Ő összetörte. Darabokra. Pedig Mr. Értelem szólt, figyelmeztetett, hogy ebből baj lesz. De kit érdekelt ez a felfuvalodott hólyag. Ez, aki mindig csak okoskodik, mint egy pesszimista öregember. A bölcs, a tudó, az Isten ! Ugyan már! Persze utólag igaza lett. De lehetett volna másképpen is. Lehetett volna másképpen is??? Kinek higyjen az ember, kire hallgasson. A szívére, vagy az eszére. Melyik sérül meg jobban? Ha összetörik a szív, azt az idő begyógyítja. Na de ha az értelem akad ki, akkor mi van? Ha sosem engedi a szívnek, hogy szeressen, pont azért mert meg akarja védeni.
Szeretni akarok, mint akkor. Amikor az volt az öröm a mindennapokban, hogy az ő nevét verték vissza a falak, az ő mosolya égett a retinámba, az ő illatát hozta a reggeli szél, és sosem ment le a nap. Sosem. Olyan volt, mintha mindez egy napig tartott volna. Pedig egy évnél is több volt.
Bölcsebb lettem megint. Oda kell figyelni a jelekre. Nem lehet a rózsaszín ködbe elbújni, és sodródni az árral. Pedig jól esik, de nem. Mr. Szív nem rossz, csak naív még. Sebezhető. Kell neki valaki, aki vigyáz rá, aki megóvja ebben a szörnyű világban. Hiszen egymásra vagyunk utalva. Ő meg én. Én meg Ő. Szóval csak óvatosan ( itt a szerző mosolyog egy kicsit )!
